Van az a pont egy diéta vagy életmódváltás során, amikor már nem azon gondolkodsz, mit kellene enned, hanem azon, hogy van-e még egyáltalán erőd ezzel foglalkozni. Nem azért, mert ne tudnád, mi lenne az „ideális”, hanem mert elfáradtál abban, hogy folyamatosan figyelned kell magadra, előre gondolkodnod, tervezned, döntéseket hoznod, miközben próbálsz a szabályoknak és elvárásoknak megfelelni. Ez gyakran a diétás kimerülés miatt van.
Diétás kimerülés, nem motivációhiány
Ilyenkor szokott megjelenni az a gondolat, hogy „elfogyott a motivációm”, és ezzel együtt gyakran az is, hogy biztos veled van valami baj. Hogy nem akarod eléggé, vagy másokhoz képest nem vagy elég kitartó, esetleg lusta vagy. Pedig a legtöbb esetben nem erről van szó.
A motiváció elvesztése nagyon gyakran nem gyengeség, hanem kimerültség. Annak a jele, hogy túl sokáig próbáltál megfeszített erőből működni. A diétázás ugyanis nem csak arról szól, hogy mit teszel a tányérodra, hanem arról is, hogy állandó készenlétben vagy, figyeled magad és a szabályokat, miközben az életed ugyanúgy zajlik, és millió megoldandó helyzettel állsz szemben naponta.
Vegyél egy nagy levegőt
Egy idő után teljesen természetes, hogy az agy és a test azt mondja: elég volt. Nem lázad, nem szabotál, egyszerűen próbál megvédeni attól, hogy tovább fáraszd magad. És ilyenkor általában nem az segít, ha még több szabályt vezetsz be, vagy új lendülettel megpróbálod „összeszedni magad”.
Sokkal inkább az segít, ha ilyenkor megengeded magadnak, hogy ne motivációt keress, hanem vegyél egy nagy levegőt. Hogy ne tökéletes napot akarj, hanem elég jót. Ne egész hetet, hanem csak a következő lépést. Amikor elfogy a motiváció, gyakran nem nagy elhatározásokra van szükség, hanem arra, hogy visszavegyél az elvárásokból, és újra emberi méretűre szabd a feladataid.
Ilyen napokon az „egész napra” gondolni ijesztő tud lenni, de egyetlen döntés még belefér. Nem azt kell ilyenkor eldönteni, hogyan fog ez működni hosszú távon, hanem azt, mi az az egy dolog, ami most segít.
Ilyenkor elég ennyi is:
Válassz egy kapaszkodót. Ma legyen rendben az ebéd – valami egyszerű, ami jóllakat.
Gondolkodj folytatásban, ne újrakezdésben. A következő étkezésnél vissza lehet állni, nem kell hétfőig várni.
És ma ne bántsd magad fejben. Elég kimondani: „most nehéz” – ettől még nem rontottál el semmit.
Újrakezdés helyett folytatás
A motivációhiány sokszor azért is fáj ennyire, mert együtt jár az újrakezdés kényszerével. Azzal az érzéssel, hogy „most elrontottam, majd hétfőn újrakezdem”. Csakhogy az újrakezdés gyakran nagyobb teher, mint a folytatás. Mi lenne, ha nem nulláról indulnál újra, hanem onnan mennél tovább, ahol most vagy? Egy nehéz nap nem törli azt, amit eddig tettél, csak akkor válik valódi problémává, ha közben lemondasz magadról, az elhatározásodról.
