A rostban gazdag étrendnek számos pozitív hatása van: csökkenti az elhízás, aranyér, cukorbetegség, a vastagbél-, szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását. Támogatja a bélrendszer megfelelő működését, tisztulását. A vízben nem oldódó élelmi rostok csökkentik az éhségérzetet, lassítják a szénhidrátok felszívódását, lazítják a székletet. A nem oldódód rostok segítik a vércukorszint szabályozását, előnyösen befolyásolják a zsíranyagcserét, csökkentik a koleszterinszintet, felveszik a mérgező és rákkeltő anyagokat a bélből.

Ne várjuk meg, amíg betegek leszünk, váljon a napi rutinunk részévé, hogy odafigyelünk a megfelelő rostmennyiség elfogyasztására! Hogy mennyi a szükséges mennyiség, arról korábban már írtunk. Ha most kezdjük a rostdús táplálkozás kialakítását, folyamatosan növeljük a bevitt rost mennyiségét, mert kellemetlen gázosodást okozhatnak. Fogyasszuk sok folyadékot, különben a rostok a szervezetből, a bélfalból vonják ki a szükséges vizet.

A vízben oldódó rostokat tartalmazó élelmiszerek közül kiemelkedik az útifűmaghéj (Psyllium husk), ami összesen 80%-os rosttartalommal büszkélkedhet. Ha útifűmaghéjat adunk a reggeli kásánkhoz, máris sokat tettünk egészségünk érdekében. Javasolt a bőséges folyadékfogyasztás, mert az útifűmaghéj sok vizet képes megkötni.

A lenmag és a zabkorba mindkét fronton jól teljesít, ezeket bátran fogyasszuk. Általánosságban is elmondhatjuk, hogy minden rosttartalmú élelmiszerben találhatunk vízben oldódó, illetve nem oldódó rostokat, de különböző arányban. Az articsóka, az aszalt szilva, az alma, szeder és a füge az oldható rostok mezőnyéből emelkednek ki. A búzakorpa a legnagyobb arányban tartalmaz nem oldható rostokat. A hüvelyesek, mint a bab, lencse, borsó, a mandula és a mogyoró szintén oldhatatlan rostban gazdagok.

Konkrét adatokért nézze meg táblázatainkat: vízben oldódó és vízben nem oldódó rostok. Mindkét típusban találhatunk sokféle gyümölcsöt, gabonát, babfélét, melyek közül egyéni ízlésünknek megfelelően válogathatunk!